2018. január 11.

Six of Crows

"No mourners."
"No funerals."

Az olvasó elég hamar találkozik ezzel a méltán hírhedté vált mondattal, a Dregs jelmondatával, akik pedig a Six of Crows kétkötetes sorozat középpontjában állnak. A történet a Grisha-trilógia írónőjének, Leigh Bardugónak a tollából született és röppent el, egészen New York Times bestseller szintig. 
De megéri-e elolvasni annak is, aki nem ismeri az eredeti trilógiát? Megéri-e elolvasni egyáltalán?
slytherin death eatersGrisha vagy nem Grisha?
Grisha, természetesen. Természetesen szoros kapcsolata van az eredeti történet, és a spin-off között - ha nem tévedek, a Six of Crows nem sokkal a trilógia előtt játszódik. A kérdés pedig jogosan merül fel az emberben, már az előtt, hogy azon kezdene gondolkodni, hogy tetszik-e neki a történet: mennyi előismeret szükséges?
Megsúgom, őszintén: semennyi. Az eredeti Grisha-trilógiát én csak címről ismertem, nem tudom, milyen a világrendszere, a karakterei, vagy egyáltalán mit tudnak a Grishák. Az írónő viszont számolt ezzel, és a hozzám hasonlókkal, és a könyv folyamán, néhol kicsit döcögősen ugyan, de bőven kellő információt szolgáltat, hogy mind megérthessük a történést, és hogy Ravka mi a poklot akar Fjerdától. Egyszóval nem, előismeret nem szükséges hozzá, viszont természetesen nem hátrány, hiszen - úgy hallom! - a trilógia szereplői is gyakorta látogatást tesznek Ketterdam ködös utcáin.

Four million kruge
Mi állhat a történet középpontjában? Világmegmentés? Szerelem? A kettő együtt? Esetleg szerelmi háromszög? Az igazság az, hogy egyik sem. Világmegmentés, talán, de nem ez motiválja elsősorban főhőseinket. Hanem a pénz, pontosabban négy millió abból is. Ez az apró, mégis elég stabil mozzanat ad egy egyedi alapot a könyvnek, valami olyat, ami szerencsére eltér a manapság tömegével gyártott, idehaza színes pöttyökkel ellátott könyvektől.
Természetesen ennyi nem elég, hogy bárki azt mondhassa, én ezt biza elolvasom!, szóval tekintsünk bele kicsit jobban a történetbe, természetesen spoilermentesen. Maga az elbeszélési mód váltott szemszögű, egyes szám harmadik személyben íródott, hat főszereplőnk közül öt szemszögébe nyerhetünk betekintést az első kötetben - a másodikban már mind a hatéba. Mind a hatan a Dregs névre hallgató Ketterdami bűnbanda tagjai, a Barrel mélyéről, egy olyan országban, ahol a kereskedők vezetnek mindent. És a bűnbandák. Fejenként négy millió kruge ellenében hatan vállalkoznak egy lehetetlennek látszó feladatra, hogy kiszabadítsanak egy elrabolt tudóst, aki egy átlagos dologból előállított valami sokkal kevésbé átlagosat - egy drogot, amitől önmaguk árnyékává válnak a Grisha mágusok.
Szimpla, nem? Pont hat tizenhét évesre való feladat. 

Hat karakter, hat személyiség
Hatalmas pozitívum a könyvben, hogy a hat főszereplőnek hat, kerek, önálló személyisége van, jóval, rosszal, szokásokkal, múlttal, szófordulatokkal, titkokkal és félelmekkel. Bevallom, eleinte féltem, hogy hat sablont fogunk kapni, kétdimenziós karaktereket, akiket három fejezetig sem bírok. De legnagyobb megkönnyebbülésemre nem így lett. Sőt, olyan jól ki vannak dolgozva, hogy az ember észre sem veszi, máris megszereti őket, és velük izgul, velük nevet (a könyv egyébként hangosan nevetős, ezt meg kellett jegyeznem), és várja a történet végét, és azt is, hogy ne legyen vége, mert akkor le kell tenni a könyvet.
És ehhez nagyon jól idomul a történet írásmódja, a váltott szemszög, ami kivételesen nem zavaró, sőt, hasznos a történet folyamán.
A könyv viszont helyenként komor, sötét, ködös és veszélyes, csak úgy, mint az utcák, ahol játszódik. Senki ne számítson rózsaszín cukros happy endre, megszokott fordulatokra vagy agyonrágott klisékre. Ez a könyv valami más. Még a szerelmi szál sem zavaró vagy indokolatlan benne.

Milyen nyelven olvassam?
A Six of Crows jelenleg eredeti angolban érhető el, illetve német, francia és egyéb fordításokban, viszont ha a forrásaim nem csalnak, úgy hallottam, a Könyvmolyképző idén megjelenteti, színes pöttybe csomagolva. Előre félek ugyan a fordítástól, de ez azt jelenti, hogy végre valami minőségi is lesz a piacon.
Elsősorban a dark fantasy kedvelőinek ajánlom, akik szeretik az olyan főhősöket, akiknek személyisége is van, és nem csak a tucatból csinálnak még egyet. Nekem óriási felüdülés 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése