"A lenti téboly kopogtat az ajtón."
A Madarak a dobozban a - mára már megszűnt - Fumax Thriller sorozat tagja, ami, meg kell hagyni, rászolgált a thriller címkére. Ugyan alapvetően posztapokaliptikus regényről, disztópiáról van szó, Josh Malerman bőven tesz róla, hogy a kedves Olvasó (ez vagy te) két délután alatt kiolvassa a könyvet (ez vagyok én). A könyv mottója ugyan az, hogy soha ne nyisd ki a szemed, de remélem Te kinyitod annyira, hogy elolvasd ezt a röpke kis ajánlást - és utána a könyvet is.
Próbáltál már vak lenni?
Valószínűleg nem, ahogy túlnyomó többség sem. Ebben az esetben viszont mindenkinek kell. Hirtelen felüti a nagybetűs Probléma: ha valaki ránéz, megőrűl, gyilkolni és tombolni kezd. De ezt persze nem tudják az emberek azonnal, csak szépen, fokozatosan ismerik ki az ellenséget. Miután már kellően az őrületbe kergette a lakosság nagyobbik részét.
Malorie terhes. Biztonságos búvóhelyet kell találnia számára és születendő gyereke számára. Talál is egyet, egy helyet, ahol meghúzhatja magát, hozzá hasonló, élni akaró fiatalokkal, akik alkalmazkodni próbálnak az új rendszerhez.
Malorie két gyermekre vigyáz. Fiú és Lány, akikkel most útra kel, egy bizonytalan pozitívabb jövőkép felé. Hajón, a folyón, teljesen vakon. Csakis a két gyermek fülére támaszkodhat, de hisz erre képezte ki őket az évek alatt. Hogy a fülükkel lássanak.
A cselekmény két szálon fut, egy időben, a múltban és a jelenben, és mind a kettő ugyanakkor, a kötet végén csúcsosodik ki, ezzel is fokozva az Olvasó adrenalin-szintjét, ha eddig nem lenne az egekben.
Mitől kell félni?
Számomra a legnagyobb feszültségforrás ugyanaz volt, mint a karakterek számára. A láthatatlan, pontosabban jobb-ha-nem-látható, meg nem nevezett szörnyek. Nem tudni, honnan jöttek, miért vannak itt, hányan vannak, általános balladai homály fedi a kilétüket. Az egyetlen, ami tudható, hogy aki rájuk néz, akár egy pillanatra is, elveszti az eszét, és nagyon hamar meghal.
Nem ritka ugyan az ilyen történet, ahol a feszültséget épp a szereplő hiánya adja egy-egy jelenetben, ez esetben viszont az egész könyvön át végig kísér minket ez az érzés. Természetesen, vannak utalások rájuk, a közelségükre, de egyikben sem lehetünk biztosak, hogy tényleg volt-e ott valami. Hiszen mindenkinek a szeme csukva van. A bezártság hatására pedig természetesen a főszereplők között is fokozódik a feszültség, a bizalmatlanság. Ráadásul a készleteik is végesek.
A madár és a doboz
A cím teljes mértékben szimbolikus, habár - spoiler - valóban megjelenik egy madarakkal teli doboz a könyv során, ahol el is gondolkodik a történet, hogy igazából ők maguk is madarak egy dobozban. Szárnya szegett, valaha szabad élőlények, akiket a félelem vagy kényszer tömörített kalickákba a külvilág elől. Hasonló alapon pedig maga a borító is nagyon ötletes.
A könyv hangulata nagyon gyorsan be tudja szippantani az Olvasót, a thriller adta izgalom pedig az, ami ott is tartja. Mint említettem, másfél napomba telt elolvasni a könyvet, és most, hogy így az ajánló alkalmából ismét lapozgatom, lehet, nekifutok megint. Annak ellenére, hogy már tudom, mi a vége, szolgáltat annyi feszültséget, kellő érdeklődést és lebilincselő írásmódot, hogy másodjára is ugyanúgy élvezni tudjam.
Ezt a kötetet ajánlom neked, hogyha szereted a thrillert, a borzongást; szereted, ha egy könyvtől szökik az egekbe az adrenalin szinted, vagy ha csak szereted a jó disztópiákat. Természetesen ennek a történetnek is vannak hibái, de nyilván nem azokra szeretnék kiéleződni. A Madarak a dobozban az író publikáló kötete, ha jól vagyok értesült, ami nem kis szó, hogy valaki ilyet alkosson, első könyvnek.
Josh Malerman többi könyvére is számíthatsz, mint ajánlás-alany
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése