,,De az emberek annyira változnak, hogy mindig van valami felfedezni való újdonság bennük."
Nemrég meg lettem vádolva, hogy nekem bizony nem tetszene a Büszkeség és balítélet. Egészpontosan a beszélgetés úgy kezdődött, hogy egy bizonyos könyvsorozatot azzal vádoltam, hogy nem korhű. Ez megesik. Mire a tanult és megfontolt ember felelete az volt, hogy egy Büszkeség és balítéletet végig sem tudnék olvasni, olyan unalmasan van megírva. Vagy pölö Jókait. Az érdekesség nem az ebben a szösszenetben, hogy barátosnénk összekeverte a fogalmakat, hanem hogy egy roppant érdekes könyvet talált példának. Mármint nem Jókait, de vele is van múltam - belőle érettségiztem.
A Büszkeség és balítélet történetesen az egyik kedvenc regényem, minisorozattal, filmmel, zombikkal és miegymással együtt. Igen, lesz itt szó a zombis verzióról is! És nem, nem az írásmód teszi hitelessé a könyvet.
Azt már tudjuk, hogy nekem szívem csücske a regény, na de azt is tudjuk-e, hogy miről szól? Természetesen, most elárulom neked. Nem tartok én titkokat.
Netherfield Hall új bérlőt talál, a jóképű, és nem utolsósorban gazdag Charles Bingley személyében, aki nővéreivel, Caroline-nal és Louisával osztja meg a birtokot. Ugyanis Mr. Bingley facér. Ez, és évi keresete hamarosan szárnyra kap pletyka formájában, és az élelmes Mrs. Bennet fülét sem kerüli el. Annál is inkább, hiszen öt lányt kell férjhez adnia! És máris kinézte Bingley-nek a legidősebbet, Jane-t.
Hogy a beköltözést megünnepeljék, Mr. Bingley bált rendez, ahova meghívta jó barátját, Fitzwilliam Darcy-t is. Mrs. Bennet hamar megtalálja az alkalmat, hogy bemutathassa valamennyi lányát, és ahogy tervezte, Mr. Bingley fel is kéri Jane-t táncolni. És, mivel ennyire belemelegedett, megpróbálja a rideg Mr. Darcy-ra második legidősebb lányát, Elizabethet rátukmálni. Ez viszont már sokkal kevesebb sikert jövedelmez - Mr. Darcy állítása szerint nem szeret táncolni.
Persze, nem szabad csüggedni, Jane sínen van! Mr. Bingley nagyon is megkedvelte a lányt, és húga, Lizzie a férfiúval kapcsolatban csak támogatni tudja. Az élet kezd felpezsdülni Longbournban, főleg, miután kiderül, hogy a katonák a faluban állomásoznak télire. Ez főleg a fiatalabb húgokat, Kitty-t és Lydiát lelkesíti fel. Viszont Lizzie hamarosan megismeri Mr. Wickhamet, aki sármos, jól nevelt, és nem utolsó sorban Darcy vetélytársa.
A dolgokat kevésbé tudta volna jobban összehozni a sors - talán csak annyi hiányozna, hogy Mr. Bingley mégis visszaköltözzön Londonba? Vagy megjelenjen Mr. Collins, aki a lányok közt keres feleséget a papi hivatása mellé? (Ne feledjük, az anglikán egyházban ez lehetséges!)
Látszólag mindennapi kis semmiségek, aranyos romantika, de hát mi többre van szükség, ha egy igazán jó, viktoriánus romantikus regényt szeretnél olvasni?
Más kor, más szokások
A történet fő elbeszélője természetesen Elizabeth Bennet, és a központ az ő kapcsolata Mr. Darcy-val. Illetve leginkább ahogy egymást kóstolgatják. Természetesen épp elég információt kapunk a többi lányról is - Jane, Catherine, Lydia és Mary -, hiszen minden, ami velük történik, fontos a nagy egész szempontjából. Egyesek ki nem hagynának egy jobbfajta botrányt.
Ha úgy döntesz, hogy meggyőztelek, és kezedbe szeretnéd venni a könyvet, semmiképp se azt várd el, amit egy kortárs műtől elvárnál. Ugyanis ez a könyv abban a korban íródott, amelyikben játszódik. (Az eredeti megjelenés éve 1813, több, mint kétszáz éve!) Ez az a kor volt, amikor a házastársak magázták egymást, a lányok otthon hímeztek, az emberek lovaskocsival jártak helyekre és a férfiak elegánsan öltöztek. No, meg amikor Arany János meghalt. Szép évek, hm? Visszafordítva a szót, ez a korszak általam preferált a mostanival szemben, de tudom, nem ez a lényeg. Bizos lehetsz benne, hogy a könyv minden szempontból, nos, khm, korhű.
Arra is felkészítelek, hogy Austennek sajátos stílusa van. Ó, nem, nem kell félni, nagyon aranyos, és tele van csípkelődős humorral. A párbeszédei nagyon jók! Viszont ne lepődj meg, hogyha bizonyos dolgok nincsenek kifejtve, hiszen, ne feledd: ő akkor élt, ezek akkoriban általánosak voltak. Az embereknek nem kellet elmagyarázni, és szerintem Jane Austen sem számolt azzal, hogy kétszáz év múlva is szeretni fogják a regényét.
Büszkeség és balítélet... meg a zombik?
Mint ígértek, ejtek néhány szót a filmekről is! Maga a filmadaptáció 2005-ös, ez az, amiben Keira Knightley és Matthew Macfadyen játszák a főszerepet. A szereposztás egyébként tetszetős és találó, amit viszont én szeretek ebben a filmben, azok a fények és az operatőri munka.
Viszont, ha olyan feldolgozást keresel, ami minél pontosabban követi a könyv cselekényét, akkor egyértelműen a '95-ös minisorozatot ajánlom. Abban Colin Firth játsza Mr. Darcy-t, és Jennifer Ehle Ms. Bennettet. És mindenkinek furán curly haja van. Mintha túl fülledt lett volna mindig a stúdió.
És akkor van természetesen a csúcsok csúcsa: a zombis verzió. Létezik? Az emberek szeretik? És vannak benne zombik? Nem?! Na, majd most lesznek! Körülbelül ez játszódhatott le az ötletgazda fejében. A történet egyébként meglepő módon követi az eredetit, egészen addig, amikor Lydia kezd Mr. Wickham felé kacsintgatni. (Csak spoilermentesen!) Mindegyik Bennet lány kiválóan ért egy küzdősporthoz és a fegyverekhez, ahogyan az elvárható. Mr. Darcy pedig egy köztiszteletben álló ezredes, a zombik elleni háborúban. Egyébként, milyen meglepő, a zombis verzióból is van könyv! Bájos a borítója. Igazsághoz hozzátartozik, hogy még nem olvastam, de amint megszerzem a kötetet, el fogom. Hogyha valaki hiányolja az akciót a romantika mellől, ebben az agyraéhes, agyatlan feldolgozásban garantáltan megtalálja. (Komolyságot senki ne várjon ettől a veriótól.)
De mi teszi ilyen jóvá? Miért olvassam el?
Kedvelheted a romantikus regényeket, ugye? Remélem így van, különben zűrben vagyok. Habár, belegondolva nekem sem a szívem csücskei, ez a történet mégis megfogott.
Persze, hogy valaki értékelje, szem előtt kell tartania, hogy egy más korszak képét festi le előttünk. Ezt csak azért említem, mert az egyik hölgyismerősömnek azért nem tetszett, mert a szereplők nem a ma "elvárt" formában viselkedtek egymással, számunkra megkérdőjelezhető cselekedeteik voltak.
Viszont a karakterek hamar a szívedhez tudnak nőni, és személyiségükben könnyen felismerhetjük akár saját magunkat is. Lassan kezdenek szövődni a szálak, de a végére azon kapod magad, hogy keresztbe tett ujjakkal szurkolsz, hogy minden jó legyen, ha jó a vége.
Érdekesség: a macskám Elizabeth után kapta a Liza nevet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése