A rövid válasz? Igen.
A hosszabb verzió pedig a saját személyes tapasztalatom, arról, ahogyan az ember megváltoztatja az embert. Van akit lassan, lépésről lépésre tesz új emberré, és van, akit kegyetlen módon hasba vág. Én ez utóbbiba tartozom.
A dolognak a része az is, hogy én magam akartam változni. Változni akartam, méghozzá nem is akármilyen irányba - saját magam felé. Közelebb akartam kerülni önmagamhoz, de legalábbis ahhoz a képhez, amit a fejemben önmagamnak tudhatok. Elhatároztam, hogy ha bekerülök egyetemre, akkor minden pillanatát meg fogom élni. Nem hagyom majd, hogy mások akarjanak az én cipőmben járni. Hogy a lehetőségeket hagyjam elmenni magam mellett. Hogy saját magamat beszéljem le az életről.
Ugyanakkor hiába mondhatom bárkinek, aki eddig ismert, hogy "önmagam akarok lenni". Mert akkor következik, hogy meg akarják magyarázni, hogy én ki is vagyok. Azt, hogy az ő fejükben miként élek, és ahhoz próbálnak engem igazítani. Az már senkit nem fog érdekelni, hogy én mit szeretnék, vagy én hogyan érezném jól magam. Ha fejre akarok esni, hát essek. Legalább én döntöttem így.
Számomra hatalmas előnye volt az egyetemi pályafutásom kezdetének, hogy senki nem ismert. Ez nekem szabadságérzetet adott, nem is keveset. Akárki lehetek. Akár önmagam is. Szeptember óta közelebb érzem magam saját magamhoz, mint eddig valaha. Mások viszont ezt egyetlen szóval írják le: megváltoztál.
Még akkor is, ha szerintük a rossz irányba, úgy sem akarnék megállni. Az egyetlen, akit követned kell, az önmagad. És én azt teszem.
Az egyetem megváltoztat. Mindenképpen. Az ott érő hatások még azt is elérik, aki nem akar magának közösségi életet, vagy bármi mást. Én pedig nagyon is akartam magamnak közösségi életet. Új emberek, új barátok, új környezet. A rengeteg új dolog mellett szinte lehetetlen ugyanolyannak maradni. Ahogy egy bölcsebb bölcsész is mondta: középiskolában ugyanaz voltál. Ugyanazok az emberek, ugyanazok a dolgok, a legtöbb változatlan volt. Egyetemen viszont minden változik, az emberek cserélődnek, a közösség változik. És te is változol, folyamatosan.
November másodika van, az alig két hónap alatt több dolgot tettem, és több eseményben volt részem, mint a középiskola négy éve alatt összesen. És ezekből egyet sem bántam meg. Annak ellenére, hogy sok mindennek neveztek. Olyan emberek, akik ezek szerint mégsem ismertek annyira, mint állították. Ami részben elszomorít. Megelégedtek a fejükben lévő képpel.
Életvezetési tanácsok: az ilyen embereket ne félj az egyetemen kívül hagyni. Mindenki megváltozik, de aki nem hagyja, hogy önmagad legyél, mert böki a csőrét, az hadd menjen. Soha ne hagyd, hogy mások mondják meg, ki vagy. Használj ki minden lehetőséget, és hagyd, hogy azok megváltoztassanak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése