Mi az a minor?

Romanisztikás legyek, ha nincs már erről a témáról is legalább egy péktucatnyi cikk és blogbejegyezés. Mégis, a HÖK-ösöknek égnek áll a szőrén a háta a gólyatáborban feltett Mi az a minor? kérdésektől. (És nehogy azt mondd, hogy ilyen nincs.)

A bejegyzés ihletője, hogy felmerült a szaktársaim minorja - ami nincs nekik. Legalábbis a legtöbbjüknek nincs. Persze, az embernek töke tele van azzal, hogy el se kezdte az egyetemet, nem tud semmit, és már augusztusban azzal foglalkozzon, hogy a harmadik félévben mit akar tanulni. Az ember ezt a háta közepére sem kívánja, főleg miután magát az egyetemet és a rendszert sem ismeri. Sokak ódzkodása a minoroktól ebből fakad - az első félévben még csak ki szeretnék ismerni magukat az egyetemen és a rendszerben, és olyannyira elfelejtik, hogy nem délutáni osztálykirándulásra jöttek, hogy a vizsgaidőszak pofozza őket vissza a valóságba.

No de, te azért ne járj így.

Minor vs. Specializáció

Néhány szaknak, nem mindnek, de talán a többségnek akad specializációja. Ez nem más, mint egy szakosodás a, nos, szakon belül. Ilyen például a könyvtáros szakon a könyvtörténeti specializáció. Mazochistáknak és porszeretőknek. A specializáció kiváltja a minor ötven kreditjét, és az előnye, hogy csak a harmadik félévben indul. Szóval az első évben tudod lógatni a lábad, és ismerkedni a hellyel. 

A minor előnye, hogy ha megpályáztál egy szakot, de nem vettek fel, minorként még a felvi.hu orra alá tudod dörgölni, hogy igenis azt tanulod. Már amennyiben nem olyan vagy, mint én, hogy miután nem vették fel az adott szakra, tüzes vassal sem tudták volna rávenni, hogy a minora legyen. Lényeg a lényeg, az egyetem (specifikusabban az ELTE BTK) bármely más szakát felveheted minorként. Vannak viszont olyan minorok, amikért az első félévben már elkérnek valamit. Például a romanisztika minorokra szintfelmérőt iratnak. Oroszra orosz nyelvtudást kell leszurkolni. 

Viszont vannak olyan szakok is, amik csak minorként léteznek. Ilyen például a színházi stúdiumok, szerkesztői ismeretek vagy a buddhizmus. Szóval ha érdeklődsz ebben az irányban, akkor go minor.

Kétéves és hároméves minor

Vannak minorok, amik a specializációkhoz hasonlóan csak a harmadik félévben indulnak.

Alapból egy minor három éves, az első két félévben veszed fel az alapozótárgyakat, és a harmadiktól lesz hivatalosan a minorod (miután Neptunban pályáztál rá és fel is vettek). Ha ezekről lecsúsztál, akkor a minornak is integethetsz - alapozó tárgyak nélkül nem tudod felvenni. És ha ez történt, akkor a specializáció (ha van a szakodon) és a kétéves minor maradt.

A két éves, vagy máshogy becézve négy féléves minornak jobb esetben nincs előfeltétele, ez viszont a legtöbb esetben mégsem teljesül. Általában egy minimum év végi átlagot, néha még nyelvtudást is igényel, hogy az adott tárgyakat tanuld. Persze, ha a választott minorod pont harmadik féléves csak, akkor nincs más dolgod, mint megvárni a harmadik félévet.

Az óraütközés

Egy személyes memoir következik: a "ki a bánatos csecsenbaszott tartályképű anyámfasza csinálta az órabeosztást" volt talán a legdiszkrétebb szóvirág, ami elhagyta a számat, mikor már az ötödik minor alapozó óráit néztem, és még mindig óraütközésem volt. Ugyanis ez is benne van a pakliban. Nagyon erősen. Ahogy az is, hogy az egyik alapozó óra maximális létszáma Neptunban tíz, és már akkor tizenöten jelentkeztek rá előzetesben. Hiába választod meg a minorszerelmed vagy életed minorját, ha kapsz egy jó nagy nyaklevest az órarendedtől, ami ezek után még jól ki is nevet.

Persze, lehetne azt mondani, hogy akkor az egyik órára a kedves delikvens nem jár be. Én is megtehettem volna, te is megteheted. Viszont, mivel nem tudtam semmit az egyetemről, vagy az óráimról, nem akartam azzal kockáztatni, hogy kellemesen kihagyom az órát, és majd vizsgán találkozom a tanárral. (Más kérdés, hogy egy órával ezt csinálom. Nem minorhoz van köze, szóval azt majd máskor.)

Ezért azt ajánlom, hogy inkább két-három minort is nézegess ki magadnak, ami tetszene, mert ha óraütközés van, akkor ha fejre állsz és kukorékolsz se fogsz előrébb tartani. Ilyenkor viszont jók a kiscsoportos minorok, mint például a szláv nyelvek - mivel kevesen járnak oda, az órák időpontját akkora időzítik, mikor mindenkinek, vagy a nagytöbbségnek megfelel.

Mi alapján válassz minort?

Elsősorban, hogy mi érdekel. Logikusan. Persze a saját szakod nem tudod felvenni minorként, ezért mindenképpen egy másik után kell nézned. (Ne aggódj, a minor vagy specializációválasztás kötelező. Anélkül az ötven kredit nélkül jó nagy szutyokban leszel.)

Válaszd ki azt a minor, amivel nincsen óraütközésed, és még tanulni is szeretnéd három éven keresztül. Aztán járj úgy, mint én, hogy emiatt még szeptember kilencedikén sem volt minorja, és versenyjelentkezéskor még a listát böngészte. De inkább ne járj úgy.

Soha nem rossz pont, ha megkérdezel valakit. (Főleg, mert a minoros tájékoztató doksik nem túl közlékenyek.) Akár egy felsőbbévest a kinézett minorról, vagy arról, hogy mégis melyik gyöngyöm minort válaszd. Ilyenkor általában a saját szakjukra akarnak meg terelni téged, ezzel járhatsz jól és rosszul is. De ne azért válaszd az adott minort, mert szimpatikus az illető, aki ajánlotta. 

Jaj, ez tetszik, mindkettőt szeretném

A minor és specializáció esetében nem működik a Road to El Dorado-s "Both is good" meme. Viszont elméletileg lehet egyszerre minorod és speced is, már amennyiben hajlandó vagy ennyire utálni magad. Mármint, elhivatott vagy. Ez nem más, mint a honorácior program, ami baromi sallangosan és fellengzősen hangzik, viszont csak annyit takar, hogy az egyetem állja a kredittúlfutással járó összeget, amit a plusz ötven kredit behoz neked. Ó, és persze mindehhez egy legalább négyes átlagot kell produkálnod.

Én amondó vagyok, hogy ideje elkezdened szilárd döntéseket hoznod az életben.

Egy utolsó tanács

Ha választottál minort, felvetted, bekerültél, minden klappol, az órák is jók - gratulálok. Viszont, ha valami adminisztrációs fennakadás miatt maga a tanár nem tudná megtartani az órát, de van helyettesítés, légy oly kedves és fáradj be órára. Három hétig tojni órára menni elég pofátlan. És ha meg is teszed, utána ne legyél turha bunkó a helyettesítő tanárral. Kiváltképp, ha az a tanár harmadik félévtől amúgy is tartana órát. Mert az úgy nagyon kínos.